Elmaradásom oka : Pécs . Bizony Pécs. Végre kezembe vettem életem és tovább léptem .Állandó lakos lettem a kollégium szürke falai között . Egy hete tiszta lappal vágtam neki az útnak , minden baj , minden emlék , minden maradandó nélkül. Magam mögött hagytam a szenvedés sötét hálóját és átbújva a résen, a fény felé indultam . Elég drámaian hangzik ez , de tényleg így van .Imádom ,hogy új életem van ,imádom ,hogy elfeledhetem azt ami volt , amire nem akarok emlékezni , hogy elfeledhetem azt amit soha nem is akartam ,hogy bekövetkezzen .Rájöttem ,hogy ki vagyok én , és itt meg is mutathatom . Független vagyok és szabad! Nincsenek határok , nincsenek korlátok és nincsenek a magasba húzott falak , melyek megszabják az életem végtelenbe nyúló kíváncsiságát . Magányos vagyok ,de még sem vagyok egyedül! Imádom ezt az érzést , mikor egyedül vagy a rengetegben , és csak arra vársz hogy magadra találj. Várod ,hogy bekövetkezzen valami amit észre se veszel. Hazudnék , ha azt mondanám nem hiányzik az aki vagy ami régen itthon voltam , de nem hiszitek el;hogy nekem ez mennyire kell! Kell, hogy elszabaduljak , mert ha mondjuk egy hete nem tettem volna meg azt amit , most még inkább homályos lennék, és még inkább elveszítettem volna a lelkemet . Szenvednék ok nélkül ,vagy épp okkal. Tudom ,hogy nekem ez kell és csak is ez ! Tökéletes az ,hogy szabad vagyok és ,hogy megtehetem azt amit eddig nem . Mintha szabadnapot kaptam volna a Pokolból. Kimásztam a sötétség bugyrából és a fénybe kiáltottam volna : " Az enyém a világ, basszátok meg!" . Csak ezek alapján folytatom az utam , mert nincs értelme a múlton rágódni . Nincs értelme előre elrontani a jövőmet vagy a jelenemet .
