Elbizonytalanító látvány

Sziasztok! 

Nem akarlak untatni titeket ,de egyszerűen írnom kell ,ha már ki nem mondhatom. Tudjátok,a hideg is ráz most. Nem tudom miért. Ne is kérdezzétek ! Ráz a hideg ,mert arra gondolok ,hogy mi is lesz velem ezek után. Érzem,hogy haldoklik az a fáradt tűz ami eddig bennem égett,de még a parázs ott van , még szikrát szór és amíg ő sem alszik el ,addig csak én is szenvedek. Próbálkozásaim egyre csak kudarcba fulladnak. Nem hiszem ,hogy e mély gödörből segítség nélkül ki tudok jutni,de nem adom fel! Hiába ámítom magam ,hogy el tudom lökni a gondolatokat ezzel az egész szerelmesdivel kapcsolatban ,de ezek a nyugtalanító gondolatok túl makacsak. Akárhogy is próbálom erősen tartani magam és nem jelezni ,hogy: "KÉRLEK ,FIGYELJ RÁM!" , nem megy. Az ujjaim folyamatosan a hozzá szóló levelek írására tévednek és mire észbe kapok azt veszem észre ,hogy egy újabb álcázott figyelem felkeltéssel leptem meg őt.Miért teszem ezt ?! Csak magamnak ártok. Én hajtok , ő pedig csak elhajt. Annyira olyan ,mintha neki ez teljesen könnyű lenne. Mintha neki ez nem jelentene gondod . De akkor mért tette azt amit , miért mondta azt amit ?! Kaland lettem volna csupán?! Csak egy átkozott kis kaland ?! Ennyire meghazudtolná mind azt amit eddig gondoltam róla ?! Ennyire más lenne ?! Lehet ,hogy erős vagyok ,de ő képes teljesen elgyengíteni. Teljesen! Gyenge vagyok és pont most, mikor csak meg kéne védenem magam nem megy. Átkozottul nem megy és ez megrémít! Mi van ha kifordulok teljesen önmagamból , elveszítem azt aki vagyok ?! Egy ilyen dolog nem tehet tönkre ! Most nem! Nem bírom nélküle ,talán csak azért vagyok bizonytalan ennyire most , mert lehetőséget sem kaptam arra ,hogy megtudjam igazán ő kell e nekem ?! Ellökött mielőtt még elindultam volna. Lehetőségem sem volt megtudni ,hogy miért szenvedek éppen , nem kaptam választ a kérdéseimre .lehet nem is ő az aki kell nekem ,lehet nem is ő az akiért érdemes ennyit áldoznom ,de nem tudhatom .A "mi lett volna ,ha ?!" kérdés meg gyengít ,és a félelemből nem találok menekülő utat. Mintha egy kalitkába zártak volna a megannyi kérdésemmel együtt. Mintha erre az átkozott kalitkára az lenne írva : "Fölösleges " . Nem akarok fölösleges lenni , nem hagyom magam , csak egy rohadt választ akarok, egy rohadt választ! 

Miért kínzol, te gyötrő fájdalom ?!

Sziasztok ! 

Rettenetesen vicces a mostani helyzetem . El sem tudom nektek magyarázni ,hogy pontosan mit is érzek most vagy egyáltalán mi jár a fejemben az elmúlt napokban . Ugye csalódások és vágyakozások hada lendített támadást ellene ,de próbálok mindenből győztesen kikerülni. A nagy szerelmi csalódásommal még mindig hadban állok , egyszerűen egyik fél sem tudja fellengetni azt az átkozott fehér béke zászlót. Miért van ez ?! Miért kell ez ?! 
Éjszakánként nem tudok aludni ,mert csak ez bánt ,mert csak erre tudok gondolni ,mert  nem hagy nyugodni .Minden éjszaka könnyes szemmel lep meg az álom.Gondolataim csak e körül tudnak keringeni. Nem megy nekem ez a feledés,ez az ellentmondás.Próbálom halogatni , próbálom elhessegetni a gondolataimat , próbálom nem győzködni magam. Mindent megpróbáltam! Semmi nem használ, semmi nem kedvez! Még ott él bennem a remény apró tüze, még lángol és akármilyen vízzuhataggal is próbálok rá lesújtani,de nem alszik. Nem nyugszik míg nem tesz tönkre, míg bele nem égeti szívembe örökké : " Rossz úton jártál ,de nem hagytad el! Most bűnhődj!". Tudjátok , ha belegondolok most mit is érzek ,akkor ez a legideillőbb :" Ha ez a szívem ,hát röhögnöm kell!". Hát, nem ide illő ?! Az a fájdalom ami belülről éget már napok óta, leírhatatlan . Próbálom nem mutatni a körülöttem lévő emberek felé ,próbálok erős lenni és mást mutatni mint amit valójában érzek,de nem megy. Blogolás közben mindig őszinte leszek,és akárhogy is akarnám meghazuttolni magam ,nem megy.Fáj és kész! Bár erős vagyok ,még is mintha karctűvel vésték volna belém ezt a "szerelmet".Nem tudom lecsiszolni ,lefaragni vagy eltüntetni. Ott marad és kész! Mit tehetnék ?! Elmúlik , vagy mi lesz már ?! SZABADÍTSON MEG VALAKI!Vannak erős emberek , nagyon nagyon  kevesen ,de ott vannak .Én most kilépek soraikból , de ha még visszavárnak az idő múlásával szívesen visszalépek közéjük. Csak várjatok , kérlek titeket, míg túlesem ezen! Ígérem nem tart soká! Csak még egy kis idő.Csak egy kevéske kis idő!Csak ennyire van szükségem és elhagynak ezek a bús gondolatok. Csak oltsam el azt az átkozott tüzet minek füstje megmérgez! 

Pokol tornác

Sziasztok!

Hogy is kezdjem , vagy inkább hogy is folytassam ?! Tudjátok, most érzem azt igazán ,hogy menekülnék , de nincs hova. Várom az új életem ami hamarosan kezdődik, mert ez a mai utolsó teljes csalódás megadta a kezdőlökést a felé ,hogy engedjek el mindent és meneküljek! Csak minél messzebb! 
Megbántottak, megaláztak és a porba löktek. Ellöktek és úgy érzem nincs aki segítő kezet nyújtana. Megsérültem .Az énem egy darabja most bizonytalanul lifeg a lelkem hideg tetemén. Nem gondolom ,hogy ennek a kis darabnak el kéne engem hagynia ,inkább csak egy új életet ,egy új lehetőséget kéne neki ajándékoznom. Újra fel kéne támasztanom és élnem! De még sem megy. Úgy érzem veszni hagyom azt a kis haldokló ,fáradt darabot, hisz sérülten ,fájdalommal és bosszúval tele nem érdemes élnie. Nincs értelme újra kezdenie! Az a darabka valakiért égett és most megölték! Megölték ,mert az a személy akiért e részem éltetője volt eldobott és átvert. Még sem hibáztatom ezt az embert e gyilkosságért, mert túlságosan befolyásolt ahhoz, hogy ellene tudjak fordulni. Hagyom magam ,mert még nem erősödtem meg vele szembe.Ő még gyengévé tud tenni ! Ő még hatással tud rám lenni! Egy igazán erős ellenfél.Viszont e haldokló énemnek darabjáért cserébe ő kihasználta gyengeségem és  még mindig rángat a színes szalagokon. Szeretnék erős lenni,de nem tudok! Mintha ennek a személynek ,ennek az élő mágusnak hatalma lenne felettem és ehhez mérten használna a maga kedvére. Furcsa érzés. Igazán furcsa. 
Tudtam ,hogy ennek a kapcsolatnak igazán csak én vagyok táplálója ,de nem hittem volna ,hogy belezuhanok a mélybe. Mintha hátulról alattomosan és kiszámítóan egy sötét árny a mélybe hajított volna ,miközben azt üvölti: "Te csak egy játék voltál! Igazi kis kaland. Most menj ,ahová való vagy! A Pokol fáradt tüzén égj!" és a végén egy sátáni kacaj. Szóval ,most az érzésem hullámvölgye alapján zuhanok a sötét Mennyország felé ,miközben a fájdalom szétveti testem. Ha leérek e fájdalom már felemészt és csak égek ,amíg be nem látom ,hogy elmúlt. Elmúlt ,de nincs visszaút. Ott égek az idők végeztéig. Mind ezt csak neki köszönhetem, annak az embernek ,aki a tűzre hajítva taszított el magától. Köszönöm neki,hogy felébresztett! Hisz a Pokol mindig is csak a valóságot tükrözi és e személy csak a valóságba taszított. Nem sürgetem, nem várom , nem bántom és nem sajnálom csak magam adom és várom hátha visszahúz. Ha nem teszi ,akkor a valóságot próbálom szebbé tenni és megmutatni ,nekem ez nem a Pokol , ez az élet és élvezem ,akármilyen nehéz is legyen. Így hát ,én zárom sátáni kacajjal a kört és az árnyra is fény vetül. Kimászok a tűzből és eloltom a többi égő lelket. Bár, ez még odébb van ,de tudom ,hogy ott van és hiszem ,hogy túlélem még ha a szívem darabokra hasad is. A Pokol nekem a Paradicsom és lásd hogy élvezem , te pedig szenvedj mert csak ezt érdemled ! 

Fekete,erős, mocskos , köszönjetek nekem !

Sziasztok! 


Fruzsi , te vagy az ?! Nem , már rég nem! Búcsúzz , könnyez , sirass , de többet nem látod magad! Feledheted aki voltál , de már többet nem leszek az aki voltam ! Másik útra lépek ! 

Durva bekezdés, kissé skizofrén ?! Hát, olvasok sajnos ez van . Új ösvényre irányítom az életem , mert csalódásból elég! Igen , jól olvassátok , ismét befogtak, ismét beleestem a megaláztatás kifeszített hálójába!

Tudjátok milyen az , amikor őrülten követsz egy embert a halál felé , aztán az Örökkévalóság Kapujában otthagy , és azt mondja a búcsúzóul:"Bocs, de téves!" -majd belép és rád vágja az ajtót,ismerős ?! Akkor üdvözöllek téged  az áldozatok gyülekezetében ! Rehabilitációs központ,esetleg ?! Nem , de legalább nem vagy egyedül! Átvágtak , majd édes magyarázkodással próbáltak kiengesztelni . Megváltozom ! Nem leszek többé az aki voltam , mert az az énem egy LÚZER, nagybetűvel .Egy nagybetűs lúzer , semmi más. De most ,akivé válni fogok nem ismer kegyelmet . Aláz és megrendít. Nem leszek több egy kőszívű mostohánál . Örüljetek emberek , akik ezt elértétek , mert most ti bűnhődtök ! Nem bosszúbeszéd ez , hanem amolyan megvilágosodás. Azzá tettek akivé mindig is akartam  válni , csak nem mertem kockáztatni. Most , csak kockáztatni akarok, csak és kizárólag a kockázatnak fogok élni.

Tudom ,hogy ez az eset ami igazából megadta az utolsó lökést, ez az eset ami miatt most bosszús blogolásba kezdtem , még ezer meg egyszer le fog sújtani rám ,de összetört és ezt már nem lehet összeragasztani . Már darabjaimra hulltam és csak a düh tud összetapasztani. Nem kell ócska szöveg ,hogy:"jó lesz minden, felejtsük el!" , mert nagy szart lesz jó! Nem kell mocskolódás többet , ez már az a bizonyos " Szanaszét baszott Rock 'N Roll! " és nincs megállás. Mocskos leszek ütős és feledhetetlen . Szenvedtem ?! Te is szenvedni fogsz! Nem önzés, nem fenyegetés, nem bosszú, ez csak az élet! Nézzetek szembe velem ! Én vagyok az érem rossz oldala , és nem dobhatjátok fel újra!  Szembe kell néznetek velem , és nem menekülni. Soha nincs értelme menekülni , mert úgy se lehet a végtelenbe vakon futni !Én ott leszek ,ne félj! Ne hidd ,hogy megijedek ,nem vagyok hülye gyerek!

Jó tett helyében haldoklást várj

Sziasztok!

Nem írtam  már egy  ideje ,elteltek a napok .Gondolkodtam mi legyen ,hogy legyen ,de választ ismét nem találtam . Arra jutottam a végén ,hogy mielőtt beleőrülnék mindent az időre hagyok. Úgy is úgy lesz minden ahogy annak lennie kell .Hiába töröm a fejem ,valami mindig lesz , valami úgy is lesz. Nincs értelme ezeken gondolkodni, mert nem úgy történik ahogy azt mi megálmodjuk. Minden meg fog változni , hiába is harcolunk! A csatát itt elvesztettem ,de nem keseredtem el , mert nincs értelme. Minden úgy lesz ,ahogy lennie kell!

Az,hogy felváltják egymást a biztató és nyugtalanító jelek az őrületbe tud kergetni.Mintha csak nem lenne képes valaki a döntésre. Mi kell, döntsd el! Miért vagy itt?! Miért őrölsz fel?!
Dönts kérlek , mert ez a halál, lassan. Nem szenvedek ismét , már mint nem vagyok "mély letargiában" , csak kissé zavar az ,hogy nem biztos valaki abban ,hogy kell e neki egy olyan mint én. Nem baj ha nem , nem is akarom ,hogy én csak egy "súly legyek" a vállán.Nem vágyom arra ,hogy ismét tehernek tekintsenek, egy rossz parazitának ,amitől szabadulni nem lehet ,mert már oly mélyre ásta magát. Eltávolításához fájdalom kell, vér és gyötrelem. Nem leszek ismét áldozat , egy szabad préda,egy elveszett lélek. Boldog vagyok most úgy ,ahogy vagyok ,vagy nem is boldog , csak inkább az utóbbi időben elviselem az elmúlást. Csak kívülről szemlélem ,ahogy peregnek a napok. Mintha nem lennék benne, mintha az idő nem nekem szólna . 
Nem tudom ,hogy mi van velem mostanában ,de ez igazán jó is ,meg rossz is. Az ,hogy milyen időszak kezdődik a lepergett napjaim után, igazán nyugtalanít.Ha rosszabb,akkor felkészülnék rá, előkészíteném a lelkem a megaláztatásra. Viszont , ha jobb időszak kezdődik , amit nagyon remélek ,akkor ...akkor csak legyen minden úgy ,ahogy lennie kell. Mindent eldönt az egyre gyorsabban lepergő idő! Csak rajta áll minden!Azért , elég aggasztó,hogy nem tudsz változtatni. Csak egyre lejjebb kerülsz a homokórában, egyre lejjebb és lejjebb süllyedsz. Később már csak azon kapod magad,hogy egy apró homokszem tart vissza a pokol kapujától ,vagy éppen a mennyétől.Valahova lezuhanunk ,nem de ?! Valahol véget kell,hogy érjen a "Nagy utazás" .Egy olyan helyen ,amit minden ember kiérdemel .Ez az elmúlt időnk utolsó nagy izgatott pillanata ,hogy vajon hova is kerülünk ?! Szerintem ,ez egy óriási nagy hülyeség. Ha rossz vagy , mélyen rossz ,akkor neked a pokol szebb mint a menny .Ha jó, akkor meg biztos a siker ,hogy a fellegekbe kerülsz. Oda ahova valójában szántak! Viszont, azt mindig magadban kell hordoznod ,hogy jó tett helyében csak haldoklást várj. Akármilyen jó vagy, csak a halál vár rád! 
AZ IDŐNK MINDENT ELDÖNT!

Ha később nem is lennél mindent bepótoltál

Sziasztok ismét ! 

Képes lenne egy ember csak azért várni ,hogy egy távoli személyhez való vonzódását megerősítse?! Nem hinném!Semmiképp sem hinném ,kivéve ha az a bizonyos távoli személy nem tesz arra az emberre olyan mély benyomást ,hogy képtelen lenne a feledésre. Képes vagyok én erre ?!
Tudom,hogy semmi jó nem tart örökké. De húzhatjuk őket.Húzhatjuk az elmúlásuk idejét! Egyre távolabbra és távolabbra,hogy ne lássuk hol ér véget ,hogy eltűnjön a vég a szemünk elől .Húzzuk ezt is ,kérlek!
Van mikor egy percre elkap a remény lasszója aztán már csak azt veszed észre ,hogy szabad vagy , hogy eleresztett. Eleresztett és arra gondolsz többet nem kap el, de megteszi .Újra és újra levadászik, majd ismét elereszt.Szabad préda vagy! Ott maradnék ,rabként, de elhúzom magam. Szívesen SZÉJJEL SZAKADNÉK!Mindenkinek adnék magamból ,hogy minden kihasználható pillanatot élvezhessek ,hogy minél több legyek , többet számítsa, többnek érezzenek .
Van mikor magadra maradsz ,de látod a megmentőt a sötétben. De gyakran a megmentőd nem azért jön ,hogy magával vigyen , hanem csak hogy biztasson a túlélésre. Szeretnél menekülni ,de ő nem visz magával , igazán nem kellesz ,csak számítasz neki. A kettő teljesen más. Rohadtul más!
Érzed,hogy utána kiáltanál: "Kérlek ,vigyél engem is!",de nem teszed .Mert tudod ,hogy nem vinne.Nincs értelme ,hogy tudja fáj a búcsúzás ,mert csak gyengének és kiszolgáltatottnak látna. Azt érzed ,hogy könnyedén megsebezhet. Elhasználhat ,majd eldobhat. Még is vágysz arra ,hogy ezt tegye veled. Kell neked! Minek is?! Azt már nem tudod megválaszolni, nincs válaszod csak egy nyamvadt kérdésed. Egy kérdés ami csak lebeg a semmibe, válasz nélkül. A válasz mindig hiányzik. Kérdést könnyű feltenni ,de megválaszolni a világ egyik legnehezebb művelete. Választ adni olyan mint bevallani a bűneidet. Megszelídítenek vele,megbabonáznak és ez legyengít.Rettenetesen legyengít. Ezért is inkább megtartod  a választ és hallgatsz némán, makacson. 
Szóval ez az a helyzet ami egy örökkévalóságnak tűnik. Amikor várod a megmentőt ,akinek igazán nem is kellesz. Aki csak azért jön,hogy utazzon egyet és megnézze a kínod. Megnézze ,hogy élsz e még ?! 
Ha a megmentőt keresed , ereszd el ezt a gondolatot és állj neki a kiút keresésének. Az akinek igazán számítasz várni fog rád miután megküzdöttél magadért. Ott lesz ,hidd el!

Magam adom

Sziasztok! 

Nem kötődöm senkihez ,ezzel indítanék. Vannak emberek akik megtalálják a helyüket , a biztos pontot az életükben és félnek kockáztatni,hogy a nyugtató biztonságot eleresszék. Viszont vannak emberek akik akármilyen jót is kapnak , akár mekkora a biztonság amire rátalálnak nincs szükségük rá. Kockáztatnak ! Mertnek továbblépni , élni , kalandot keresni ! Tudják azt ,hogy lehet a következő megálló egy gyilkos tanya lesz vagy egy sötét lebuj ,de nekik akkor se kell a biztonság megnyugtató érzése . Kezdem úgy érezni ,hogy apránként ezek közé az emberek közé tartozom . Valahogy nem tudok kötött maradni, gyorsan váltanék ,mindig keresem az újat . Ott a stabil, minek nekem az ingatag ?! Izgalmat keresek ! Ez éltet! 
Nincs olyan ember aki képes lenne arra ,hogy azt mondjam : "Hozzád igen is kötődök!". Nincs olyan személy az életemben akit ne tudnék elhagyni . Vannak emberek mellettem akik többet jelentenek nekem magamnál,de dönteni mindig tudni kell. És képes lennék elengedni őket , ha a szükség kötelezne! 
Szabad vagyok , mindig az voltam és az is maradok! Ha úgy érzem mennem kell , menni fogok ,de nem hagyom a múltamat elveszni , viszont a jövőmért is harcolok! Nem hagyom ,hogy mások véleménye , utálkozása , irigysége megakadályozzon akármiben is, amit én megkívánok. Élem az életem úgy ahogy én akarom , az én döntéseimmel támasztó rudak nélkül. Nincs ember aki képes lenne megakadályozni az őrületben ! Ezt nem hagyom ! Ha követem magam boldog vagyok! nehézségekbe keveredem , de tudom ,hogy csak azt tettem amit Én akartam ! És ez a fő. Az idő csak felőröl , ezért használ ki minden perced! 

Ami ma még az ajtón bejött , holnap a kulcslyukon kimegy

Sziasztok! 

Vége a "depressziós " elmélyüléses korszakomnak . Azt hiszem újult erővel tekintek mindenre ami él és mozog. Persze maradtak nyomok amik még kissé visszahúznak a sötétbe , de mindenre úgy tekintek ,hogy egy újabb lehetőség rejlik benne. Persze valahogy azt súgja az ösztönöm ,jobb ha magamba költözöm ,de nem adom fel mert elég erős vagyok ahhoz ,hogy tudjam mi jó nekem és ezt kövessem . 

Éreztétek már úgy ,hogy le vagy kötve ,de még is megtalál az az ember aki kioldhatja a kötelet ,ami nem enged ?!Nem akarod , hogy eloldozzon ,mert úgy érzed ,hogy akkor elgyengülsz.De idővel ,lassanként az a csomó lazul és te is elkezdesz sodródni. Erősnek akarsz látszani ,hogy úgy tűnjön uralod a helyzeted , de nem teszed .Gyengülsz és csak gyengülsz, és csak gyengülsz. De idővel már nem bánod! Úgy érzed ,hogy jó a döntésed ,de mi van ha még se ?! Elgyengülsz aztán mikor felerősödsz látod ,hogy ez semmi más csak egy fekete lamour. Semmi jelentősége ,de még is úgy érzed ,hogy ő kell neked, az a megmentő aki feloldott a kötél súlya alól . Annyira tökéletesnek érzed a helyzetet . Minden olyan tökéletesnek tűnik ! Mintha megtalálnád azt akit már rég elvesztettél .Rátalálnál arra amit mindig is kerestél. Fura újra ezekkel a szavakkal illetni valakit az életemben ,de ezt most ténylegesen teljesen másnak érzem .Olyan mint én !Teljesen az akire vágyom . Egyszerűen.. nem tudom .Nem találom a szavakat se vele kapcsolatosan . Mintha ,már akaratom ellenére is a fejembe költözött volna. Eszembe jut nap mint nap , minden óra miden percében .Ott van a  fejemben ! Nem ereszt! Azzal a kötéllel amivel felszabadított most magához láncolt. De valamiért nem is akarom ,hogy eloldozzon. Most jó ! Olyan mintha csak ez az egy ember kellett volna a boldogságomhoz. Persze ez nem igaz ,de egyszerűen annyira varázslatos ez a helyzet . De mi van ha ezt csak én érzem így ?! 

Égő áldozat

Sziasztok!

Azt hiszem az őrület szélén állok. Lehetséges ez ?!El sem hiszitek ,hogy a fejem mennyire nem találja a nyugalmat. Olyan mintha az agyam egy nagy álom party lenne. Szóval egyszerre vagyok dühös, boldog, nyugodt ,felszabadult és feszült. Egyik percben azt érzem ,hogy én ezt nem bírom és ingert érzek arra ,hogy pusztítsak. Erre a másik percben pedig kezes bárány vagyok. Nem tudom ,hogy ez valami változás jele vagy csak szimplán kezdek megbolondulni ?! Mindent bántásnak érzek és minden fel tud dühíteni. Szükségem van a törődésre és a szeretgetésre , de eközben meg azt üvöltöm ,hogy NE ÉRJ HOZZÁM! Nem tudom mi van velem ! Olyan mintha most kissé a sötét oldalam lennék és a derűs oldalam küzdene ellene. Mintha vissza akarná kapni a régi helyét , a régi derűs énemmé akar visszaváltoztatni ,de nem megy .Egyszerűen csak nem találom a helyem , a hangulatom , semmit nem találok! Mintha mindenhol csak felesleges lennék. NEM TALÁLOM ÖNMAGAM ! Hova lettem ?! Hová tűntem én?! Mi lett velem ?! 
Tényleg kezdek rájönni ,hogy vannak még barátaim meg van elvileg barátom ,de teljesen egyedül vagyok és ez szörnyen felizzít. Kezdek rájönni ,hogy egyáltalán nem vagyok kötve senkihez és semmihez! Kötelességet érzek erre-arra ,de valaki mondta ,hogy a kötelességem ?! Ugye ,hogy nem ?!Szabad vagyok! Mindig is az voltam ,csak a józan eszem korlátozott, de már nem teszi. Már nem ! 
Szét nézek belül , mélyen magamban és azt látom ,hogy egy tomboló csönd vagyok. Halkan emésztem az őrjöngő energiáimat , azokat amik ki akarnak törni belőlem ,de nem találjál a kiutat. Csak azt veszem észre ,hogy néha megörülök és tépek , zúzok , fáj a semmi , a dobhártyámat darabokra szaggatom a zenével ,ami elvileg megnyugtat és nem találom azt akit keresek.
 Ne akarjatok irányítani! Senkinek nincs joga elintézni helyettem a dolgaimat! SENKINEK! Azt hiszitek ,hogy tudjátok mi bajom ,de nem .Senki nem tudja ,hogy miért vagyok olyan amilyen , miért teszem azt amit! Beleszólnátok az életembe miközben nincs szükség rá. Gyengének éreztek ahhoz ,hogy elintézzem a teendőimet ,de nem értitek meg ,hogy nem gyenge vagyok hanem türelmes. Ha nem úgy történik valami ,mint ahogy ti azt elképzelitek , akkor kényszert éreztek arra ,hogy meggondolatlanul pofátlankodjatok bele az én terveimbe .Segítség után kutattok ,de nincs rá szükség. Elismerem ,hogy csak segíteni próbálsz ,de nem vagyok kevesebb nálad . Tudom élni az életem , mert ez az ÉN életem ! Köszönöm ,hogy törődsz velem , tényleg ,de nem érthetsz! Ez a saját gondom .

Hejhó, lendüljünk bele!

Sziasztok!

Van amikor a sötét oldal átveszi az irányítást és magával ránt a mélybe ,ismerős ?! Néha úgy érzed egy csontváz vagy amit rángatnak a színes szalagok , egy élettelen test. Oka nincs a bánatodnak ,de mindent támadásnak veszel . Semmi nem jó. Semmi nem kell. Néha  azok a színes szalagok elengednek majd visszahúznak . Van mikor a szalag feketére vált és már egy csepp fény sincs . Csak sötétség mindenütt . Árnyak vesznek körül  ,melyek feléd szegezik sötét arcukat. Depresszió ?! Nem hinném . Inkább csak megvilágosodás. 
Ülsz a szobádban , zabálsz , olvasol , bújod a könyveket , firkálsz a szűz lapokra és metált üvölt az erősítőd . Marilyn Manson szétzúzza a hangfalad .Ez aztán az élet!  Úgy érzed kell valamit tenned , valamit ami megmarad , ami kifejez . De nem jön semmi , semmi az ég világon ! A kaja fogy, az olvasni valód fogy , a tollak kifogynak , a zene véget ér, minden véget ér. Vársz valakit , aki soha nem ér ide . Hol van ?! Nem tudni. Talán nem is jön. Kong a ház , az üresség lassan beszippant . Fény még mindig sehol . Hol az a rohad fény ?! Hol van már ?! 
Hagyjam magam ?! Legyek én is árny ?! Egy árny aki várja a következő beszippantott személyt . Várok rá , ahogy anno ők vártak rám .Ülök , ülök a sötétségben ,egyedül ,feketén ,szárazan .Kivilágosodik e még nekem ?! Meglátom -e az életmentő fényt ?! Nem hinném ,még egy darabig nem . Még nem. 

Hibákkal élni

Sziasztok !

Elmaradtam volna ?! Ismét ?! Bocsássatok meg! Ma az életünk egyik nagy "ellenségéről" fogok nektek szónokolni , még pedig mai témánk a hiba lesz . Kövessetek!

Persze én is csak evvel tudok indítani ,hogy mindenki követ el hibákat , de ez így is van rendjén .Persze az ember bánkódik miattuk , őket hibáztatja a később bekövetkező következményekért ,de a tévedés emberi dolgok egyike ,amely mellé társul a másik mindennapi emberi jó tulajdonság : a megbocsájtás. Vagy megbocsájtasz a hibákért vagy szembe szállsz velük ,de a végén , a leges legvégén az ellenség nyer! Szörnyű átélni ,hogy veszítesz valamivel szemben ami benned is ott él.Miért kell meg küzdenünk saját magunkkal ?! Legnagyobb ellenségeink mi magunk vagyunk , csak fáj a beismerés. Nem akarod elhinni ,hogy bánthat egy olyan személy aki tudja mi a fájó pontod , még is mindig bántjuk önmagunkat.  Mintha még is jobb lenne nekünk a fájdalom ,persze ez butaság , de akkor miért kockáztatunk ?! Akkor jó ,ha fáj , nem de ?! 

Annyira nem tudok koncentrálni az írásra ,de komolyan . Minden felé járnak a gondolataim ,de tudom ,hogy az igazi ok amiért ebbe belekezdtem az az volt ,hogy nagyon hibáztam és szerettem volna meg könnyebülést okozni magamnak, de nem megy. Hibázni nap mint nap tudunk ,de mikor megtesszük olyan mintha csak erre az egy rossz döntésedre figyelne az egész világ ,még akkor is ha csak te tudsz róla és senki más. Magadban tartod mert attól félsz elítélnek érte ,de akkor miért is tettem ?! Mert akkor jó ötletnek tűnt ?! Nem hinném , akkor se volt az , csak az izgalmat akartam átélni . Azt az izgalmat ami a hibáinkhoz vezet . Később persze rájössz ,hogy mennyivel könnyebb lenne minden ,ha akkor másképp döntesz ,de nem így történt úgy hogy most csak szenvedsz ,mert a  lelkiismereted apránként fölfal belülről . Felemészt az égő düh ami benned ég a tetteid miatt !