Van amikor a sötét oldal átveszi az irányítást és magával ránt a mélybe ,ismerős ?! Néha úgy érzed egy csontváz vagy amit rángatnak a színes szalagok , egy élettelen test. Oka nincs a bánatodnak ,de mindent támadásnak veszel . Semmi nem jó. Semmi nem kell. Néha azok a színes szalagok elengednek majd visszahúznak . Van mikor a szalag feketére vált és már egy csepp fény sincs . Csak sötétség mindenütt . Árnyak vesznek körül ,melyek feléd szegezik sötét arcukat. Depresszió ?! Nem hinném . Inkább csak megvilágosodás. Ülsz a szobádban , zabálsz , olvasol , bújod a könyveket , firkálsz a szűz lapokra és metált üvölt az erősítőd . Marilyn Manson szétzúzza a hangfalad .Ez aztán az élet! Úgy érzed kell valamit tenned , valamit ami megmarad , ami kifejez . De nem jön semmi , semmi az ég világon ! A kaja fogy, az olvasni valód fogy , a tollak kifogynak , a zene véget ér, minden véget ér. Vársz valakit , aki soha nem ér ide . Hol van ?! Nem tudni. Talán nem is jön. Kong a ház , az üresség lassan beszippant . Fény még mindig sehol . Hol az a rohad fény ?! Hol van már ?!
Hagyjam magam ?! Legyek én is árny ?! Egy árny aki várja a következő beszippantott személyt . Várok rá , ahogy anno ők vártak rám .Ülök , ülök a sötétségben ,egyedül ,feketén ,szárazan .Kivilágosodik e még nekem ?! Meglátom -e az életmentő fényt ?! Nem hinném ,még egy darabig nem . Még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése