Elbizonytalanító látvány

Sziasztok! 

Nem akarlak untatni titeket ,de egyszerűen írnom kell ,ha már ki nem mondhatom. Tudjátok,a hideg is ráz most. Nem tudom miért. Ne is kérdezzétek ! Ráz a hideg ,mert arra gondolok ,hogy mi is lesz velem ezek után. Érzem,hogy haldoklik az a fáradt tűz ami eddig bennem égett,de még a parázs ott van , még szikrát szór és amíg ő sem alszik el ,addig csak én is szenvedek. Próbálkozásaim egyre csak kudarcba fulladnak. Nem hiszem ,hogy e mély gödörből segítség nélkül ki tudok jutni,de nem adom fel! Hiába ámítom magam ,hogy el tudom lökni a gondolatokat ezzel az egész szerelmesdivel kapcsolatban ,de ezek a nyugtalanító gondolatok túl makacsak. Akárhogy is próbálom erősen tartani magam és nem jelezni ,hogy: "KÉRLEK ,FIGYELJ RÁM!" , nem megy. Az ujjaim folyamatosan a hozzá szóló levelek írására tévednek és mire észbe kapok azt veszem észre ,hogy egy újabb álcázott figyelem felkeltéssel leptem meg őt.Miért teszem ezt ?! Csak magamnak ártok. Én hajtok , ő pedig csak elhajt. Annyira olyan ,mintha neki ez teljesen könnyű lenne. Mintha neki ez nem jelentene gondod . De akkor mért tette azt amit , miért mondta azt amit ?! Kaland lettem volna csupán?! Csak egy átkozott kis kaland ?! Ennyire meghazudtolná mind azt amit eddig gondoltam róla ?! Ennyire más lenne ?! Lehet ,hogy erős vagyok ,de ő képes teljesen elgyengíteni. Teljesen! Gyenge vagyok és pont most, mikor csak meg kéne védenem magam nem megy. Átkozottul nem megy és ez megrémít! Mi van ha kifordulok teljesen önmagamból , elveszítem azt aki vagyok ?! Egy ilyen dolog nem tehet tönkre ! Most nem! Nem bírom nélküle ,talán csak azért vagyok bizonytalan ennyire most , mert lehetőséget sem kaptam arra ,hogy megtudjam igazán ő kell e nekem ?! Ellökött mielőtt még elindultam volna. Lehetőségem sem volt megtudni ,hogy miért szenvedek éppen , nem kaptam választ a kérdéseimre .lehet nem is ő az aki kell nekem ,lehet nem is ő az akiért érdemes ennyit áldoznom ,de nem tudhatom .A "mi lett volna ,ha ?!" kérdés meg gyengít ,és a félelemből nem találok menekülő utat. Mintha egy kalitkába zártak volna a megannyi kérdésemmel együtt. Mintha erre az átkozott kalitkára az lenne írva : "Fölösleges " . Nem akarok fölösleges lenni , nem hagyom magam , csak egy rohadt választ akarok, egy rohadt választ!