Egy pillanatra megállsz , kifújod az orrod, és veszel egy mély levegőt. Visszafojtod a hányingered és leküzdöd a fejfájásod. Arra gondolsz ki vagy ,honnan jöttél és hová jutottál, hogy merre tartasz. S ha út közben ér egy csalódás felsóhajtasz . De mi van , ha odaér a töréspont és megrekedsz- s a sóhaj beléd szorul. Szöget üt a fejedbe és addig űz , míg bele nem őrülsz . Hajszolod a gondolatot/ a gondot és nem tudod merre tarts tovább . Csak ülsz a tv előtt és meredten bámulod . Végignézel 1-2 vagy akár 3 borzasztó műsort és semmire nem emlékszel. Órákig ülsz és csak kattognak a kerekek . De hová jutsz ?!
Félsz , mert felemészt a több ezernyi gondolat . S félsz a végétől .A múlton rágódsz . Vágysz rá! És úgy hiszed ,hogy a jelent csak a múlt emlékei tartják életben . Csak ezért vagy boldog .
Aztán úgy véled ,hogy ez badarság és ez nincs így . De mi van ha még is ?!
Következik a zuhanás , mikor arra eszmélsz , hogy a zuhany alatt hullajtott könnyeid elegek lennénk akár a csobogó víz helyett is . Tiszta lehetnél tőle.
Nem tudom hová jutsz , hogy én hová jutnék. Csak hidd,hogy a múlt lehet a jelen és akár a jövőd is ! S ha legközelebb sírsz szoríts a markodba egy szappant.
