Beszéljek én is az ünnepekről ?! Szerintem ,már mindenkinek tele a hócipője a témával .Valamint igen, most talán nem egy újabb önmarcangolós mondanivalóval untatom ismételten a még fennmaradt olvasói köröm. Ha, még maradt !
Fogalmazhatnék úgy ,hogy most még annyira tudatlanul állok neki a pötyögésnek , mint még eddig soha . De most talán jobban visznek a szavak. Jelentése ennek ?! Semmi !
Egészen egyszerűen (ismét) semmi . A gondolataim , mint mindig ide-oda cikáznak és valóságos központi téma , megint csak nem született. Szóval , várjuk csak ki a végét ,hogy ebből mi kerekedik ki !
Ezen a Föld nevű helyen, vannak azok a teremtmények ,akiket embereknek nevezünk, mi magunk;emberek. (Jól indul , nem igaz ?! ) De mi mit akarunk itt ? Falatozni , alkotni , rombolni , építeni , venni-eladni , kirakni-elrakni , feladni , sóhajtani , zenélni , adni-kapni, látni, sajnálni , alázni, titkolni-megtudni ?! Véleményem szerint erre senki sem tudja a választ . Sose tudta senki, és nem is fogja!
Mi csak szeretni vagyunk itt , de azt se tudunk úgy , mint ahogy kéne . Hisz ki tud tökéletesen szeretni ?! A szegény ? A gazdag ? A beteg ? A 'csúnya '? Az őrült ? Egyáltalán van olyan , hogy tökéletes szeretet ?!Ez mind csak röptelen pillangó ! Mintha a lánc láthatatlan lenne , s te virágfüzért képzelnél a helyére , ez a szerelem ! Függés valakitől , akiben látod a saját veszted . Az ember nevű valamiknek , pedig kell ,hogy valaminek , vagy is mindennek vége legyen ! Akárki akármit is állít , a végtelen mindenkit megrémít! Pontosan ezért vagyunk mi azok , akik egymásra támaszkodva , lökve , tolva alázzuk meg a helyet ahol álomra hajtjuk fejünket.
