Késő van.
Meghalok.
Lecsukódó szemem ,
Egy pontban ragyog.
Érted ég.
Higgy ,amit akarsz.
Kék a hajam
És véremben forgok .
Arcom elsápad.
De a lelkem
Még egyet lehel .
Veled vagyok.
Mindig is veled voltam .
Csak nem hitted,
És te sem .
Látom,hogy alszol.
Sikítanék .
De tétova lehelet,
Mit látok magamból kiszállni.
Sóhaj ,
Fájdalom ,
Sikoltani vágyó magány .
Mellettem vagy ,
S nem látod ;
Meghaltam.
Ó, szóval még éltek ?! Fantasztikus!
Mint látom a májusi bejegyzésem elég távoli . Nem gondoltam volna , hogy ily régen eltűntem .
Tehát , mindenki él , jól van ?! Akkor folytathatjuk az utazást oda , ahová igazán senki se akar eljutni. Vicces ! Még is mennyien fogjátok a kezem . Érdekes!
Az utóbbi időre azt lehetne mondani , hogy túl zsúfolt és megbélyegző volt. Nektek hogy telt ?!
Tudjátok az ember bejár egy utat és tiltakozva , de minden csapdába belezuhan . Kaphatósak vagyunk az életre , csak nem tudjuk kezelni. Zavarodottak vagyunk . Meggyötörtek vagyunk . Kés alá fekszünk és onnan kukucskálunk ki a boldogságra . Miért nem mászunk ki ?!
Vagdosod a karod . Téped a vénád. Sikoltva sírsz. A fájdalmat ölelgeted , de a nevetésre vadászol . Elmondásod szerint. Gyötrelmes a szenvedés , főleg ha az ember szánt szándékkal csinálja , s közben csak tiltakozni képes , hajtogatva ; " Az élet meggyötört!" .
Ha jő a kaszás neki hajtogathatod , hogy ; "Jaj kérem , csak még egy utolsó percet ! Én mindig szenvedtem ,csak egy pillanatot! Egy olyan boldogat ! " . Tudjátok mi lesz ?! Rád kacsint és annyit mond ; " Szívem , a halál nem kegyes . Az az élet! Te pedig szartál rá!"
Fogjátok meg a kis késeteket és hajítsátok a fiókba , vagy ami még jobb ; ássatok egy rohadt mély gödröt , ássátok el és jól tapossátok meg a végén .
