Szemetesekbe dobott üzenetek , elvesztett gondolatok , elpocsékolt idők , és meghazudtolás .Tudjátok senki nem úgy él , ahogy igazán szeretné . Mert van egy pont , mikor elrontja és sajnos ez rányomja a bélyegét mindenre , ami körülötte él és mozog . Szeretnék az emberek elfeledni , és persze jó magad is . De sajnos örök címlapsztori marad , néha lappang -néha pedig újra a felszínre tört .
Amikor újra a közelségét érzed vádaid hadának , összerezzensz és már azt se tudod , valójában mit tettél és hogy is volt pontosan . Összezavarodsz és úgy érzed : sosem lesz vége. Menekülnél , de nem tudod miképp és megadod magad . Egy idő után nem vádaskodsz , nem szabadkozol , nem hazudsz , nem érzel mást csak fájdalmat (ami persze jogosan gyötör).
Minden ilyen szembesülés újabb repedést nyom a lelkedbe . Minden egyes ilyen alkalommal még jobban megtörsz . Minden ilyen pillanatban elveszítesz egy darabot valódból , és minden ilyen találkozásnál a halálba kívánod életed. Csak dünnyögöd : bár sosem lett volna!
De ez nem old meg semmit , és sajnos helyre hozni se lehet már . Úgy érzed bármit teszel teljesen fölösleges és nem hisznek neked. Tudod ,hogy jogos , hogy kiérdemelt , de nem tudsz mit tenni csak gyötrődni-gyötrődni-gyötrődni.
A könnyeid pedig szánakozóan csúsznak le arcod hideg peremén .
Menekítsd meg magad az örök megaláztatástól és szégyentől ; higyj abban ,hogy mindig jót teszel vagy csak ülj a sarokban némán .
