Érted ég

Késő van.
Meghalok.
Lecsukódó szemem , 
Egy pontban ragyog.

Érted ég.
Higgy ,amit akarsz.
Kék a hajam
És véremben forgok .
Arcom elsápad.
De a lelkem
Még egyet lehel .
Veled vagyok.
Mindig is veled voltam .
Csak nem hitted,
És te sem .


Látom,hogy alszol.
Sikítanék .
De tétova lehelet,
Mit látok magamból kiszállni.
Sóhaj ,
Fájdalom ,
Sikoltani vágyó magány .
Mellettem vagy ,
S nem látod ;
Meghaltam.

Tűzpróba,avagy várod a halált ?! De miért ?!

Ó, szóval még éltek ?! Fantasztikus!
Mint látom a májusi bejegyzésem elég távoli . Nem gondoltam volna , hogy ily régen eltűntem .
Tehát , mindenki él , jól van ?! Akkor folytathatjuk az utazást oda , ahová igazán senki se akar eljutni. Vicces ! Még is mennyien fogjátok a kezem . Érdekes!

Az utóbbi időre azt lehetne mondani , hogy túl zsúfolt és megbélyegző volt. Nektek hogy telt ?!

Tudjátok az ember bejár egy utat és tiltakozva , de minden csapdába belezuhan . Kaphatósak vagyunk az életre , csak nem tudjuk kezelni. Zavarodottak vagyunk . Meggyötörtek vagyunk . Kés alá fekszünk és onnan kukucskálunk ki a boldogságra . Miért nem mászunk ki ?!
Vagdosod a karod . Téped a vénád. Sikoltva sírsz. A fájdalmat ölelgeted , de a nevetésre vadászol . Elmondásod szerint. Gyötrelmes a szenvedés ,  főleg ha az ember szánt szándékkal csinálja , s közben csak tiltakozni képes , hajtogatva  ; " Az élet meggyötört!" .
Ha jő a kaszás neki hajtogathatod , hogy ; "Jaj kérem , csak még egy utolsó percet ! Én mindig szenvedtem ,csak egy pillanatot! Egy olyan boldogat ! " . Tudjátok mi lesz ?! Rád kacsint és annyit mond ; " Szívem , a halál nem kegyes . Az az élet! Te pedig szartál rá!"

Fogjátok meg a kis késeteket és hajítsátok a fiókba , vagy ami még jobb ; ássatok egy rohadt mély gödröt , ássátok el és jól tapossátok meg a  végén .

Licit

Kisebb -nagyobb próbálkozásokkal , élményekkel , erőfeszítésekkel az ember eljut a valódi énjéhez . 
Egy nap sétálsz az utcán és arra jutsz -egy apró jel kapcsán-, hogy : "Megvan! Ez , én vagyok !" . Az életed hirtelenjében oda jut ,hogy az érzés megtalált : vége a keresgélésnek. Miszerint, az ember eljuthat a saját útjához , vagy ti nem így gondoljátok ?! 
Mondhatjuk ,hogy az illetőnek megvannak a vágyai , álmai , képzelgései , szerelmei , hibái , előnyei , kóbor gondolatai , de van egy olyan dolog , ami teljesen másképp hat rád , az énedre . Mindig van egy ilyen dolog! 
Vegyük az én bamba példámat. Ha egy chopper berregő , mindent elmondó hangját hallom , a szívem nem megszokottan ver , a gondolataim magasabb szintre szöknek , és a testem , valamilyen más aurát húz magára . Remélem most már mindenki érti , mit is szeretnék elmondani a zagyválásommal . 
Szóval , az élet szándékkal bízta rád a saját bőrödet , lelkedet . Kezdened kell vele valamit , a legjobb hiszemben, a legmegfelelőbb formában . Hisz az a fránya élet , nem csak gúnyát húzott rád , hanem személyiséggel is megáldott. 
Keressétek meg a saját choppereteket !

Élet ergo : hibàzz!

Fut az út a làbam alatt . Vele fut a lelkem is . Éreztétek màr ezt?!
Mintha a lelkem egy pillanatra,  egy átkozott pillanatra itthagyott volna . Baj ez? - kérdem én .
Egy nem fogadott hívásra ébredsz,  és azt látod,  mit soha nem akartàl . Az hívott,  ki egykoron elvitte a lelkedet . Te pedig ültél tétlenül,  utálattól fűtve .Baj ez?- kérdem én .
Szìved egy darabkàjàval keltél véres párbajra, s most borzongat a fàjdalom . Még se érzed,  a bűntudat lüktető màmorát . Fáj,  de még sem jő! Baj ez?! -kérdem én.
Sok hibàt vét az ember,  s még több hibàt halaszt el . Hagyja futni!  Pedig a hibàink a legnagyobb kalandjaink, nemde?!
Hibàk nélkül élni,  milyen is lenne?  Egy besavanyodott pojàca lennék,  egy  csésze teàval,  csontkeretes szemüveggel,  egy mamuszban . Hàt,  ragozzam még?! Semmit nem érne az egész àtkozott élet  , a magunk kreàlta, hibàink szűlte kalandok nélkül, nemigaz? !
Szóval,  néha elrohan a lelkünk,  néha màmorba visz a szenvedély, vagy csak az őrület közel jàr,  de soha nem feledhetjük :
Hibàk nélkül nincs kaland  , s kalandorként ér,  igazán csak  valamicskét a sajàt történetünk .
Fusson csak az a lélek!

Veszély határokkal

Furcsa ,hogy az ember mennyire bele tud zavarodni a saját , maga kreálta dolgaiba .

A Világban szerte -szét bolyongnak az elveszett lelkek , és ezek a lelkek sokszor nem azért olyan elveszettek , mert elhagyta őket a remény , vagy éppen valami súlyos dolog érte őket , hanem mert Ők így szeretik élni a mindennapjaikat . Így elég szabadok! Igen ,szabadok!
A nagybetűs SZABADSÁG ! Mennyit keressük , de sosem találjuk igazán . "Miért nem ?! "- kérdezi a bolond ,mert nem elég elveszett a lelke . Na ,itt az összefüggés !
Ha minden ember egy klón lenne ,a Paradicsomból , akkor nem megbotlott énű emberekkel találkoznánk olykor -olykor , hanem minden sarkon saját magunk jönne szembe , s milyen unalmas is lenne ! 

Kezdek rájönni ,hogy ha fájdalmat érzek , az milyen jó is ! Hisz , ekkor érzed igazán ,hogy élsz ! Ha remélsz , a remény sugara beragyog és érzed ,hogy élsz! Ha megőrülsz , akár csak egy pillanatra is , érzed ,hogy élsz! Ha fuldokolsz egy mély tenger alján , na akkor érzed igazán , hogy élsz!
Élet , milyen hülye szó is ,és milyen természetes . De mindenki ,mikor meghallja a halál émelyítő szavát megrezzen és egyből kántálni kezdi  :  " Élek! Igen, élek !" . Vicces! És milyen jó annak , aki minden nap él! Él! Egy napot se bán meg igazán , mert tudja ,hogy nem vesztegeti perceit! 

Elveszett utakon kóborló magány

Van egy ember , ki nem tudja , mit tegyen a mindennapok gyötrelmeivel. Van egy ember , aki szörnyeteggé vált . Van egy ember , ki a legjobbat reméli , s van egy ember ,ki a halált hívja.
Képzeljük el,mind ezt egyetlen egy személyben! 
Voltál már az őrület szélén , de oly annyira ,hogy semmi más nem segített rajtad , csak a megszállottság és  a magány ?! Némi alkohol egy sötét panelház mögött, egy kis fű , egy forgalmas út alatt, vagy csak az üvöltő metál , egy sötét szobában , némi Jack Daniels és egy Joint  társaságában . 
Mámorodban olyan dolgokat tennél , melyet az igazán élő ember akkor sem gondolna, ha egy perverz üldözné. 

Ölnél , de olyat ki nem  él . Nyugodt vagy , de fantazmagórikus látomásokkal küzdesz . A megváltásra vársz , hátha feloldoznak , a sajgó  őrület alól  ?! Mind e közben az kering előtted , hogy:"tán a halál parfüm illatú?!" . 

Lefogadnám ,hogy a higgadt  emberek küzdenek a legnagyobb ábrándokkal. Ölnének , de nem akárkit ! A saját anyjukat! Lehet morbid , de minden ember fejében ott a halál és az  őrület eszménye , s esküdni merek rá,hogy annak a legkacifántosabb a gyilkolási "technikája " kinek elég ideje van gondolkodni rajta higgadtságában .
Mintha minden nap egy délibáb lenne , oly annyira felégetnek ezek a gondolatok belülről .
Lassan izzik a monitor, annyira figyelem .

 Én is megőrültem! 

Önmagam vagyok

Haláljátszma

Ha egy ember öngyilkosságra képes , akkor gyilkosságra is !
Frappáns bevezető ,nemde ?!

Sötét  sarkok vannak az ember lelkében , melyekbe néha -néha "beül". Van mikor nem segíthetünk és a sötét sarkok sötét szobákká alakulnak. Több lesz a bú , mint amennyi egy embernek kijár.

 Lüktető érzés keríthet hatalmába ! Néha kapsz jót , néha megmosolyogtatnak , olykor-olykor felszabadulsz a bánat kötele alól , de a Szörny visszahúz. Legyilkol!

Szóval igen , gyilkolunk! Pisztollyal , gyógyszerrel , kötéllel , késsel , droggal , alkohollal , olykor ezek nélkül. Foszlányokra tépjük magunkat , majd elszáradunk.

 De van , mikor nem jő a halál. Ülsz , vársz :" Hol vagy már ?! Hol vagy már ?!". Holtagy szunnyad a fejedben , holtérzések , holtlélek , holtélet , de a tested még él , még lüktet . Ilyenkor mondják " a Bölcsek" : Megszívtad !

" Ha anyám egy órával később ébred , már nem lennék itt! Mennyivel jobb lenne!" -idézem egy öngyilkosjelölttől .
Igen, itt a probléma. Vakon fut a halál felé. Nem tudja mi várhatna még rá , vagy mik azok amikért marathatna, "a halál jobb"-mondja . A bűntudat , az önsajnálat ,a szemrehányás ott lebeg előtte, benne , de nem képes bevallani . Nem kéne meghalni! Nem mindig!

Fakultatív köd öleli , hamis ábrándokkal , eldobni mindent , mert egy völgyben van. Megbánni már nem tudná , hisz vége! Itt a vége játéknak , de a sors mindig megkísért , még ha Odaát is vagy. A halál árnyékként jár, s csak a megérdemeltre csap le, nem a tehetetlenre !

Végül is egy hajszárítóval fürödni nem is rossz ötlet !