Igaz szerelem

Beszéljek én is az ünnepekről ?! Szerintem ,már mindenkinek tele a hócipője a témával .
Valamint igen, most talán nem egy újabb önmarcangolós mondanivalóval untatom ismételten a még fennmaradt olvasói köröm. Ha, még maradt !
Fogalmazhatnék úgy ,hogy most még annyira tudatlanul állok neki a pötyögésnek , mint még eddig soha . De most talán jobban visznek a szavak. Jelentése ennek ?! Semmi !
Egészen egyszerűen (ismét) semmi . A gondolataim , mint mindig ide-oda cikáznak és valóságos központi téma , megint csak nem született. Szóval , várjuk csak ki a végét ,hogy ebből mi kerekedik ki !
Ezen a Föld nevű helyen, vannak azok a teremtmények ,akiket embereknek nevezünk, mi magunk;emberek. (Jól indul , nem igaz ?! )  De mi mit akarunk itt ? Falatozni , alkotni , rombolni , építeni , venni-eladni , kirakni-elrakni , feladni , sóhajtani , zenélni , adni-kapni, látni, sajnálni , alázni, titkolni-megtudni ?! Véleményem szerint erre senki sem tudja a választ . Sose tudta senki, és nem is fogja!
Mi csak szeretni vagyunk itt , de azt se tudunk úgy , mint ahogy kéne . Hisz ki tud tökéletesen szeretni ?! A szegény ? A gazdag ? A beteg ? A 'csúnya '? Az őrült ? Egyáltalán van olyan , hogy tökéletes szeretet ?!Ez mind csak röptelen pillangó ! Mintha a lánc láthatatlan lenne , s te virágfüzért képzelnél a helyére , ez a szerelem ! Függés valakitől , akiben látod a saját veszted . Az ember nevű valamiknek , pedig kell ,hogy valaminek , vagy is mindennek vége legyen ! Akárki akármit is állít , a végtelen mindenkit megrémít! Pontosan ezért vagyunk mi azok , akik egymásra támaszkodva , lökve , tolva alázzuk meg a helyet ahol álomra hajtjuk fejünket.

A fokozhatatlan

Sokszor beszélek a hibákról. Hogy ez miért van ?! Mert az ember életében a hibáiból van a legtöbb- ez egy személyes "gondolat /tény". Van mikor az ember  azt hiszi ,hogy a hibái nélkül élhet , hogy talán a feledésbe merül, de nem . Persze ezt Ő is tudta mind végig , de remélte ,hogy nem jő vissza . Hogy sose jő vissza ! Aztán a sors újra és újra meglóbálja  a feje fölött a pengét,s Ő csak nagyot nyel. Aztán egyre dühösebb és dühösebb lesz , míg aztán a hibáiért nem bocsánatot kér , hanem vár! Ez egy rossz dolog ! Vagy is lehet ,hogy jó... ezt  mindenki maga döntse el!
Szóval , én is kaptam egy suhintást  a Haláltól újra , s mind ez nem az első . Hogy megérdemlem -e ?! Minden bizonnyal. Csupán csak az én hibáim is hibát szülnek másoktól . Tehát "osztódik ". Én hibát követek el , te a szádra veszed , s később ebből is hiba születik .
Hogy ez bizonyított tény-e ?! Nem , nem hinném , csak gondoljátok végig .  S érezzétek a lepergő sós cseppeket az arcotokon ! Az bizonyított , s teljesen tényszerű. Bocsáttassanak bűneinkért! 

A múltad a jövőd

Egy pillanatra megállsz , kifújod az orrod, és veszel egy mély levegőt. Visszafojtod a hányingered és leküzdöd a fejfájásod. Arra gondolsz ki vagy ,honnan jöttél és hová jutottál,  hogy merre tartasz. S ha út közben ér egy csalódás felsóhajtasz . De mi van , ha odaér a töréspont és megrekedsz- s a sóhaj beléd szorul. Szöget üt a fejedbe és addig űz , míg bele nem őrülsz . Hajszolod a gondolatot/ a gondot és nem tudod merre tarts tovább . Csak ülsz a tv előtt és meredten bámulod . Végignézel 1-2 vagy akár 3 borzasztó műsort és semmire nem emlékszel. Órákig ülsz és csak kattognak a kerekek . De hová jutsz ?!
Félsz , mert felemészt a több ezernyi gondolat . S félsz a  végétől .A múlton rágódsz . Vágysz rá! És úgy hiszed ,hogy a jelent csak a múlt emlékei tartják életben . Csak ezért vagy boldog .
Aztán úgy véled ,hogy ez badarság és ez nincs így . De mi van ha még is ?!
Következik a zuhanás , mikor arra eszmélsz , hogy a zuhany alatt hullajtott könnyeid elegek  lennénk akár a csobogó víz helyett is . Tiszta lehetnél tőle.
Nem tudom hová jutsz , hogy én hová jutnék. Csak hidd,hogy a múlt lehet a jelen és akár a jövőd is ! S  ha legközelebb sírsz szoríts a markodba egy szappant.

Áthajtson egy stop-táblán

Bevált ötlete az életnek , hogy ismétli önmagát  . Ha egyszer szajha voltál , akkor újra azzá válsz , szokták mondani. Vagy lehet,hogy ez még se így van , de én ezt is így vélem . Lőjetek le érte!
Ha egyszer voltál magányos máskor is leszel . Egész kerek kis történetek tudnak megszületni. Pont azért , mert minden ugyan oda ér vissza . Nem érzem magamat bölcsnek és akkor se éreztem annak magam , mikor elkezdtem írni ezt a blogot . Talán mikor elkezdtem azt se tudtam ,hogy egyáltalán lesznek -e olyanok akik olvassák  majd . Mentem bele a vakvilágba . Naiv voltam , és hitetlen - és talán túl lelkes . Most pedig csak írok mindent  ide-oda kevesebb -több szerencsével .
Talán akkor is ezt tettem , de : "az élet  ismétli önmagát " . És ez most már biztos .
Hisz hiába vagy házas ,a sírodba vagy a tűzbe egyedül löknek be . Ha csak nem kettős gyilkosság áldozata vagy . Erre pedig elég kicsi az esély , bár...
Szóval ,ismétlődés ,mi  gyönyörű szó .Vajon valaki képes arra ,hogy ne ismételjen ?! Valaki nagyot tudna alkotni és megállítaná a körforgás gyatraságát ?!
 Ezt én talán sosem tudom meg . Élnék úgy ,hogy mindent csak egyszer teszek meg a földi életben ,de már csak emberi mohóságból sem tudnám.  Tehát emberek , ha valaki született oly bátornak,hogy szembe ússzon az árral, az a világ legboldogabb és valószínűleg a legbúsabb emberévé válhat . Legyen mindenki bátor és ne hagyja ,hogy újra bántsák vagy csak áthajtson egy stop-táblán.

Virrasz

Taszít a függönytől eltakart végtelen nagyvilág.
Onnan csak a  csend szava hallik át.
A mellkasom kiszakad ,
Nem hiszem, nem érzem mi miatt .
Sanyargat a semmiből szökve ,
A szakadék verejtékébe haragosan lökve . 
S  szitkozom a halált , a szajha életet, 
Lángba dobtam szerelemtől fájó kormos szívemet , 
S onnan semmi sem menekít .
Virrassz , ha a gyötrelem a mellkasomon kiszökik. 

Danicsek F.

Húzasd ki a fogad !

Amikor elveszített egy egészen apró dolgot az életedben ; egy fogat , egy tollat , egy medált ,

egy mosolyt  , akkor döbbensz rá , hogy az ilyen apró dolgok is megtörik a lelkedet.  Vegyük az első példát : egy fog . Egyetlen egy . Kis dolognak tűnik , elveszíteni , helyen űr s eszedbe jut ; ez mar nem az az idő . Ez már nem nő vissza .  Sötét lyuk tátong mindörökké a fakó fehér fogtenger közepén.  S hogy miről beszélek most ?! Semmiről! A magányról , vagy csak arról , ha egy ember kiesik a sorból . Vagy akármi más . Az űr ott van. Nehéz a rágás , avagy a beszéd . De eltűnik , hozzászoktunk , tovább létezünk , itt maradunk. Az élet haszontalan , buta ragaszkodások játéka. Miért vagyunk egyszerű legóbabák némi Barbival és ' Kennel ' ötvözve?!  Vagy csak ' Mápett ' figuràk vagyunk mind ? Húzasd ki a fogad !

hiba koszt

Szemetesekbe dobott üzenetek , elvesztett gondolatok , elpocsékolt idők , és meghazudtolás .
Tudjátok senki nem úgy él , ahogy igazán szeretné . Mert van egy pont , mikor elrontja és sajnos ez rányomja a bélyegét mindenre , ami körülötte él és mozog . Szeretnék az emberek elfeledni , és persze jó magad is . De sajnos örök címlapsztori marad , néha lappang -néha pedig újra a felszínre tört .
Amikor újra  a közelségét érzed vádaid hadának , összerezzensz és már azt se tudod , valójában mit tettél és hogy is volt pontosan . Összezavarodsz és úgy érzed : sosem lesz vége. Menekülnél , de nem tudod miképp és megadod magad . Egy idő után nem vádaskodsz , nem szabadkozol , nem hazudsz , nem érzel mást csak fájdalmat (ami persze jogosan gyötör).
Minden ilyen szembesülés újabb repedést nyom a lelkedbe . Minden egyes ilyen alkalommal még jobban megtörsz . Minden ilyen pillanatban elveszítesz egy darabot valódból , és minden ilyen találkozásnál a halálba kívánod életed. Csak dünnyögöd : bár sosem lett volna!
De ez nem old meg semmit , és sajnos helyre hozni se lehet már . Úgy érzed bármit teszel teljesen fölösleges és nem hisznek neked. Tudod ,hogy jogos , hogy kiérdemelt , de nem tudsz mit tenni csak gyötrődni-gyötrődni-gyötrődni.
A könnyeid pedig szánakozóan csúsznak le arcod hideg peremén .
Menekítsd meg magad az örök megaláztatástól és szégyentől ; higyj abban ,hogy mindig jót teszel vagy csak ülj a sarokban némán .