egy mosolyt , akkor döbbensz rá , hogy az ilyen apró dolgok is megtörik a lelkedet. Vegyük az első példát : egy fog . Egyetlen egy . Kis dolognak tűnik , elveszíteni , helyen űr s eszedbe jut ; ez mar nem az az idő . Ez már nem nő vissza . Sötét lyuk tátong mindörökké a fakó fehér fogtenger közepén. S hogy miről beszélek most ?! Semmiről! A magányról , vagy csak arról , ha egy ember kiesik a sorból . Vagy akármi más . Az űr ott van. Nehéz a rágás , avagy a beszéd . De eltűnik , hozzászoktunk , tovább létezünk , itt maradunk. Az élet haszontalan , buta ragaszkodások játéka. Miért vagyunk egyszerű legóbabák némi Barbival és ' Kennel ' ötvözve?! Vagy csak ' Mápett ' figuràk vagyunk mind ? Húzasd ki a fogad !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése