Virrasz

Taszít a függönytől eltakart végtelen nagyvilág.
Onnan csak a  csend szava hallik át.
A mellkasom kiszakad ,
Nem hiszem, nem érzem mi miatt .
Sanyargat a semmiből szökve ,
A szakadék verejtékébe haragosan lökve . 
S  szitkozom a halált , a szajha életet, 
Lángba dobtam szerelemtől fájó kormos szívemet , 
S onnan semmi sem menekít .
Virrassz , ha a gyötrelem a mellkasomon kiszökik. 

Danicsek F.