Igaz szerelem

Beszéljek én is az ünnepekről ?! Szerintem ,már mindenkinek tele a hócipője a témával .
Valamint igen, most talán nem egy újabb önmarcangolós mondanivalóval untatom ismételten a még fennmaradt olvasói köröm. Ha, még maradt !
Fogalmazhatnék úgy ,hogy most még annyira tudatlanul állok neki a pötyögésnek , mint még eddig soha . De most talán jobban visznek a szavak. Jelentése ennek ?! Semmi !
Egészen egyszerűen (ismét) semmi . A gondolataim , mint mindig ide-oda cikáznak és valóságos központi téma , megint csak nem született. Szóval , várjuk csak ki a végét ,hogy ebből mi kerekedik ki !
Ezen a Föld nevű helyen, vannak azok a teremtmények ,akiket embereknek nevezünk, mi magunk;emberek. (Jól indul , nem igaz ?! )  De mi mit akarunk itt ? Falatozni , alkotni , rombolni , építeni , venni-eladni , kirakni-elrakni , feladni , sóhajtani , zenélni , adni-kapni, látni, sajnálni , alázni, titkolni-megtudni ?! Véleményem szerint erre senki sem tudja a választ . Sose tudta senki, és nem is fogja!
Mi csak szeretni vagyunk itt , de azt se tudunk úgy , mint ahogy kéne . Hisz ki tud tökéletesen szeretni ?! A szegény ? A gazdag ? A beteg ? A 'csúnya '? Az őrült ? Egyáltalán van olyan , hogy tökéletes szeretet ?!Ez mind csak röptelen pillangó ! Mintha a lánc láthatatlan lenne , s te virágfüzért képzelnél a helyére , ez a szerelem ! Függés valakitől , akiben látod a saját veszted . Az ember nevű valamiknek , pedig kell ,hogy valaminek , vagy is mindennek vége legyen ! Akárki akármit is állít , a végtelen mindenkit megrémít! Pontosan ezért vagyunk mi azok , akik egymásra támaszkodva , lökve , tolva alázzuk meg a helyet ahol álomra hajtjuk fejünket.

A fokozhatatlan

Sokszor beszélek a hibákról. Hogy ez miért van ?! Mert az ember életében a hibáiból van a legtöbb- ez egy személyes "gondolat /tény". Van mikor az ember  azt hiszi ,hogy a hibái nélkül élhet , hogy talán a feledésbe merül, de nem . Persze ezt Ő is tudta mind végig , de remélte ,hogy nem jő vissza . Hogy sose jő vissza ! Aztán a sors újra és újra meglóbálja  a feje fölött a pengét,s Ő csak nagyot nyel. Aztán egyre dühösebb és dühösebb lesz , míg aztán a hibáiért nem bocsánatot kér , hanem vár! Ez egy rossz dolog ! Vagy is lehet ,hogy jó... ezt  mindenki maga döntse el!
Szóval , én is kaptam egy suhintást  a Haláltól újra , s mind ez nem az első . Hogy megérdemlem -e ?! Minden bizonnyal. Csupán csak az én hibáim is hibát szülnek másoktól . Tehát "osztódik ". Én hibát követek el , te a szádra veszed , s később ebből is hiba születik .
Hogy ez bizonyított tény-e ?! Nem , nem hinném , csak gondoljátok végig .  S érezzétek a lepergő sós cseppeket az arcotokon ! Az bizonyított , s teljesen tényszerű. Bocsáttassanak bűneinkért! 

A múltad a jövőd

Egy pillanatra megállsz , kifújod az orrod, és veszel egy mély levegőt. Visszafojtod a hányingered és leküzdöd a fejfájásod. Arra gondolsz ki vagy ,honnan jöttél és hová jutottál,  hogy merre tartasz. S ha út közben ér egy csalódás felsóhajtasz . De mi van , ha odaér a töréspont és megrekedsz- s a sóhaj beléd szorul. Szöget üt a fejedbe és addig űz , míg bele nem őrülsz . Hajszolod a gondolatot/ a gondot és nem tudod merre tarts tovább . Csak ülsz a tv előtt és meredten bámulod . Végignézel 1-2 vagy akár 3 borzasztó műsort és semmire nem emlékszel. Órákig ülsz és csak kattognak a kerekek . De hová jutsz ?!
Félsz , mert felemészt a több ezernyi gondolat . S félsz a  végétől .A múlton rágódsz . Vágysz rá! És úgy hiszed ,hogy a jelent csak a múlt emlékei tartják életben . Csak ezért vagy boldog .
Aztán úgy véled ,hogy ez badarság és ez nincs így . De mi van ha még is ?!
Következik a zuhanás , mikor arra eszmélsz , hogy a zuhany alatt hullajtott könnyeid elegek  lennénk akár a csobogó víz helyett is . Tiszta lehetnél tőle.
Nem tudom hová jutsz , hogy én hová jutnék. Csak hidd,hogy a múlt lehet a jelen és akár a jövőd is ! S  ha legközelebb sírsz szoríts a markodba egy szappant.

Áthajtson egy stop-táblán

Bevált ötlete az életnek , hogy ismétli önmagát  . Ha egyszer szajha voltál , akkor újra azzá válsz , szokták mondani. Vagy lehet,hogy ez még se így van , de én ezt is így vélem . Lőjetek le érte!
Ha egyszer voltál magányos máskor is leszel . Egész kerek kis történetek tudnak megszületni. Pont azért , mert minden ugyan oda ér vissza . Nem érzem magamat bölcsnek és akkor se éreztem annak magam , mikor elkezdtem írni ezt a blogot . Talán mikor elkezdtem azt se tudtam ,hogy egyáltalán lesznek -e olyanok akik olvassák  majd . Mentem bele a vakvilágba . Naiv voltam , és hitetlen - és talán túl lelkes . Most pedig csak írok mindent  ide-oda kevesebb -több szerencsével .
Talán akkor is ezt tettem , de : "az élet  ismétli önmagát " . És ez most már biztos .
Hisz hiába vagy házas ,a sírodba vagy a tűzbe egyedül löknek be . Ha csak nem kettős gyilkosság áldozata vagy . Erre pedig elég kicsi az esély , bár...
Szóval ,ismétlődés ,mi  gyönyörű szó .Vajon valaki képes arra ,hogy ne ismételjen ?! Valaki nagyot tudna alkotni és megállítaná a körforgás gyatraságát ?!
 Ezt én talán sosem tudom meg . Élnék úgy ,hogy mindent csak egyszer teszek meg a földi életben ,de már csak emberi mohóságból sem tudnám.  Tehát emberek , ha valaki született oly bátornak,hogy szembe ússzon az árral, az a világ legboldogabb és valószínűleg a legbúsabb emberévé válhat . Legyen mindenki bátor és ne hagyja ,hogy újra bántsák vagy csak áthajtson egy stop-táblán.

Virrasz

Taszít a függönytől eltakart végtelen nagyvilág.
Onnan csak a  csend szava hallik át.
A mellkasom kiszakad ,
Nem hiszem, nem érzem mi miatt .
Sanyargat a semmiből szökve ,
A szakadék verejtékébe haragosan lökve . 
S  szitkozom a halált , a szajha életet, 
Lángba dobtam szerelemtől fájó kormos szívemet , 
S onnan semmi sem menekít .
Virrassz , ha a gyötrelem a mellkasomon kiszökik. 

Danicsek F.

Húzasd ki a fogad !

Amikor elveszített egy egészen apró dolgot az életedben ; egy fogat , egy tollat , egy medált ,

egy mosolyt  , akkor döbbensz rá , hogy az ilyen apró dolgok is megtörik a lelkedet.  Vegyük az első példát : egy fog . Egyetlen egy . Kis dolognak tűnik , elveszíteni , helyen űr s eszedbe jut ; ez mar nem az az idő . Ez már nem nő vissza .  Sötét lyuk tátong mindörökké a fakó fehér fogtenger közepén.  S hogy miről beszélek most ?! Semmiről! A magányról , vagy csak arról , ha egy ember kiesik a sorból . Vagy akármi más . Az űr ott van. Nehéz a rágás , avagy a beszéd . De eltűnik , hozzászoktunk , tovább létezünk , itt maradunk. Az élet haszontalan , buta ragaszkodások játéka. Miért vagyunk egyszerű legóbabák némi Barbival és ' Kennel ' ötvözve?!  Vagy csak ' Mápett ' figuràk vagyunk mind ? Húzasd ki a fogad !

hiba koszt

Szemetesekbe dobott üzenetek , elvesztett gondolatok , elpocsékolt idők , és meghazudtolás .
Tudjátok senki nem úgy él , ahogy igazán szeretné . Mert van egy pont , mikor elrontja és sajnos ez rányomja a bélyegét mindenre , ami körülötte él és mozog . Szeretnék az emberek elfeledni , és persze jó magad is . De sajnos örök címlapsztori marad , néha lappang -néha pedig újra a felszínre tört .
Amikor újra  a közelségét érzed vádaid hadának , összerezzensz és már azt se tudod , valójában mit tettél és hogy is volt pontosan . Összezavarodsz és úgy érzed : sosem lesz vége. Menekülnél , de nem tudod miképp és megadod magad . Egy idő után nem vádaskodsz , nem szabadkozol , nem hazudsz , nem érzel mást csak fájdalmat (ami persze jogosan gyötör).
Minden ilyen szembesülés újabb repedést nyom a lelkedbe . Minden egyes ilyen alkalommal még jobban megtörsz . Minden ilyen pillanatban elveszítesz egy darabot valódból , és minden ilyen találkozásnál a halálba kívánod életed. Csak dünnyögöd : bár sosem lett volna!
De ez nem old meg semmit , és sajnos helyre hozni se lehet már . Úgy érzed bármit teszel teljesen fölösleges és nem hisznek neked. Tudod ,hogy jogos , hogy kiérdemelt , de nem tudsz mit tenni csak gyötrődni-gyötrődni-gyötrődni.
A könnyeid pedig szánakozóan csúsznak le arcod hideg peremén .
Menekítsd meg magad az örök megaláztatástól és szégyentől ; higyj abban ,hogy mindig jót teszel vagy csak ülj a sarokban némán .

Ránk borult az éj

Suttog fülembe a hűs éj maszkba bújt vén arca.
A lehelete borzongatja fülem pirosló cimpáját.
A torkomban gombóc szorong.
S belenézek a sötét éj ledobott fátylába .
Némi fénycsóvát látok csak csupán
A messziben.
Az ablak üvegében mind megtorzul 
Ott halkan , csendesen.
S csak a sötétséget látom .
Mintha korommal vakolták volna ki szembogaram,
S se víz , se sav nem mosná azt.
Kegyetlen mélység hideg testem körül.
S mintha zuhannék 
A mélybe egyedül, s védtelenül.
S ha feljő a Nap ,
Mezittelen bőrgúnyám újra a pamlag alatt,
Fényben úszunk ott,
Hol sosem fakad .


Danicsek Fruzsina

'Ha képes reggelire is fájdalmat enni'

Dideregve feküdni a pamlag alatt és csak töprengeni , egész álló nap csak töprengeni; Mi vagy ?! Keservesen figyeled ,hogy mennyivel jobb lettél , mint ami valaha is megérdemelt vagy akarni való  lett volna. Mind e közben mocskossá váltál és 'féregnekvalónak' fejlődtél.
Felteszed magadnak a rohadt nagy kérdést : 'Szerinted miért sírok ?'
Ez az mikor érzed ,hogy elvesztél. Hogy menekülnél ,de nincs hová. Egyedül maradtál és a gondolataid hirtelen játszani akarnak . 'Nézzünk farkas szemet' -mondják . S te nem akarsz játszani . Menekülni akarsz . Futni , futni a felismerés elől . Az elől ,hogy elvesztél . A lelked hirtelen mintha  elkezdene összeroskadni és meg akarna halni . Lassan hurkot köt a nyaka köré és kilöki a széket remegő lábai alól . Meg akar fulladni . El akar hagyni.Most mi tévő legyek ?
-csak sírok tovább és nevetek -
S felteszed magadnak a kérdést:'Szerinted miért nem sírok mindig ?'

Ide, nekem!

Mikor az ember utolsó búvóhelyét is meglelik,  úgy érzi a lelke nyitott könyv mások számára . Kimerülve kutat új barlang után,  s csak a sík semmit találja . Azt kérik tisztuljon meg,  hogy ne rejtőzzön .  Azt akarják teregessen ki mindent . Meg akarják fenyíteni .
A léleknek szüksége van a halhatatlan magànyra . Az ember ezért nyit újabb es  újabb titkos àtjàrókat a gondolatai felé . Olyan átjàrókat  , miket nem azoknak hagyott nyitva,  kik számonkéréssel magyarázzák az odabent elrejtett szörnyűséget . Olyanoknak szabad a bejárás,  kik nem látnak a sötét fal mögé .
Na most,  ha valaki -egy kósza szerető,  egy cinkostàrs,  egy kalandor a múltból- rátalált erre a világra  az illető utolsó titkolt darabkài is felszívódnak. Az ismert lelkek elrabolják a gondolatokat .
A kósza fájdalom nem lehet többet őszinte . Mindent át kell gondolnia .
El kell bújnunk!  Mindig kell egy újabb barlang!  Kell,  hogy lehessünk szókimondók,  hogy éljünk magányosan,  kell a szabadság! 
Rejtekhelyet,  Ide ,nekem!

Gyertyalàng

Szinte már kegyelmebe fogadott a halál. Éreztétek?!
Mindig ott marad valami,  amit ... amit nem tudsz semmi felé varázs vattàval betömni. Marad egy lyuk! 
Az életed üresjáratban is gyorsul,  te  pedig csak kitekintesz az ablakon,  mert érzed,  hogy valamiért haladsz . Valami még van . De mi?! 
Szoktunk gyertyát gyújtani a szeretteinkért,  de milyen alkalomból,  kinek az emlékére gyújtasz lángot,  mondjuk egy romantikàtól fűtött éjszakàn? ! Mert szép? ! Meghitt? !
Mi az összefüggés? !
Tudom,  érthetetlen szó csócsálàs. Miről is van szó? !
Hogy a boldogsággoddal az elmúlt fájdalomtól szabadúlsz meg . A halottak nappal,  pedig egy pillanatra megkönnyebbülsz! 
Értitek? ! Ha nem,  gyújts egy gyertyát, ha szomorú vagy . S még egyet, ha boldog !  Nézd mi történik,  ODABENT! 

A szerelemért

Szeretve lenni
S lassan elmúlni.
Két kezed hosszan
Fekete szurokba mártani.
Zsibbasztó fajdalommal
Minden reggel felekelni.
Lüktető vénàkkal
A halálba zuhanni.
Szikrázó lélekkel
Küzdeni mindaddig ,
Míg  elmúlsz  .

Danicsek Fruzsina

Ne hagyd

Üdvözlök minden kedves egybegyűltet a kontrollok hajójàn!
Hogy utaznak?  Kényelmesen ülnek?  Akkor folytassuk utunkat!

Savas a gyomrod,  mert émelyít  a múlt éjszaka a szervezetedbe kegyesen töltött alkohol? !
Csupasz testén az embernek néha lecsurran egy- egy izzadság csepp,  mert oly kecsesen térdel a wc kagyló merev társasága előtt,  mintha legjobb cimboràja lenne  . 
Miért úgy könnyítenek magukon az emberek,  hogy közben bánják, a már így is lecsúszott önérzetüket? !
Nagy dilemmák,  még nagyobb kérdések!  Kapunk választ vala is? 
Kinevetnek az emberek,  mert gyengének tűnsz egy-egy homályos pillanatra . Pedig te mindig gyenge vagy. Volt akiért legyengülj,  csak aztàn föl nem segített . 
Kegyelmezel a bűneikért,  pedig a halál ócska suhintàsàt érdemelnék csupàn . De oly gyenge,  miért üssek még rá kettőt,  jó ez? ! Csak kevesebbnek erzem magam!  
Savanyú,  keserű,  lüktető,  hátborzongató az az érzés,  mikor valaki bánt . Csúfnak  érzed magad . Megvetettnek. Nevetség tárgyának . De miért? ! 
Hisz,  csak az üldöző fárad  . A vad mindig éber . 
Vad vagy és soha nem alszol. Csak tanuld meg te is kezelni a puskát . És néha,  fordulj hátra bátran!