Mikor az ember utolsó búvóhelyét is meglelik, úgy érzi a lelke nyitott könyv mások számára . Kimerülve kutat új barlang után, s csak a sík semmit találja . Azt kérik tisztuljon meg, hogy ne rejtőzzön . Azt akarják teregessen ki mindent . Meg akarják fenyíteni .
A léleknek szüksége van a halhatatlan magànyra . Az ember ezért nyit újabb es újabb titkos àtjàrókat a gondolatai felé . Olyan átjàrókat , miket nem azoknak hagyott nyitva, kik számonkéréssel magyarázzák az odabent elrejtett szörnyűséget . Olyanoknak szabad a bejárás, kik nem látnak a sötét fal mögé .
Na most, ha valaki -egy kósza szerető, egy cinkostàrs, egy kalandor a múltból- rátalált erre a világra az illető utolsó titkolt darabkài is felszívódnak. Az ismert lelkek elrabolják a gondolatokat .
A kósza fájdalom nem lehet többet őszinte . Mindent át kell gondolnia .
El kell bújnunk! Mindig kell egy újabb barlang! Kell, hogy lehessünk szókimondók, hogy éljünk magányosan, kell a szabadság!
Rejtekhelyet, Ide ,nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése