Égő áldozat

Sziasztok!

Azt hiszem az őrület szélén állok. Lehetséges ez ?!El sem hiszitek ,hogy a fejem mennyire nem találja a nyugalmat. Olyan mintha az agyam egy nagy álom party lenne. Szóval egyszerre vagyok dühös, boldog, nyugodt ,felszabadult és feszült. Egyik percben azt érzem ,hogy én ezt nem bírom és ingert érzek arra ,hogy pusztítsak. Erre a másik percben pedig kezes bárány vagyok. Nem tudom ,hogy ez valami változás jele vagy csak szimplán kezdek megbolondulni ?! Mindent bántásnak érzek és minden fel tud dühíteni. Szükségem van a törődésre és a szeretgetésre , de eközben meg azt üvöltöm ,hogy NE ÉRJ HOZZÁM! Nem tudom mi van velem ! Olyan mintha most kissé a sötét oldalam lennék és a derűs oldalam küzdene ellene. Mintha vissza akarná kapni a régi helyét , a régi derűs énemmé akar visszaváltoztatni ,de nem megy .Egyszerűen csak nem találom a helyem , a hangulatom , semmit nem találok! Mintha mindenhol csak felesleges lennék. NEM TALÁLOM ÖNMAGAM ! Hova lettem ?! Hová tűntem én?! Mi lett velem ?! 
Tényleg kezdek rájönni ,hogy vannak még barátaim meg van elvileg barátom ,de teljesen egyedül vagyok és ez szörnyen felizzít. Kezdek rájönni ,hogy egyáltalán nem vagyok kötve senkihez és semmihez! Kötelességet érzek erre-arra ,de valaki mondta ,hogy a kötelességem ?! Ugye ,hogy nem ?!Szabad vagyok! Mindig is az voltam ,csak a józan eszem korlátozott, de már nem teszi. Már nem ! 
Szét nézek belül , mélyen magamban és azt látom ,hogy egy tomboló csönd vagyok. Halkan emésztem az őrjöngő energiáimat , azokat amik ki akarnak törni belőlem ,de nem találjál a kiutat. Csak azt veszem észre ,hogy néha megörülök és tépek , zúzok , fáj a semmi , a dobhártyámat darabokra szaggatom a zenével ,ami elvileg megnyugtat és nem találom azt akit keresek.
 Ne akarjatok irányítani! Senkinek nincs joga elintézni helyettem a dolgaimat! SENKINEK! Azt hiszitek ,hogy tudjátok mi bajom ,de nem .Senki nem tudja ,hogy miért vagyok olyan amilyen , miért teszem azt amit! Beleszólnátok az életembe miközben nincs szükség rá. Gyengének éreztek ahhoz ,hogy elintézzem a teendőimet ,de nem értitek meg ,hogy nem gyenge vagyok hanem türelmes. Ha nem úgy történik valami ,mint ahogy ti azt elképzelitek , akkor kényszert éreztek arra ,hogy meggondolatlanul pofátlankodjatok bele az én terveimbe .Segítség után kutattok ,de nincs rá szükség. Elismerem ,hogy csak segíteni próbálsz ,de nem vagyok kevesebb nálad . Tudom élni az életem , mert ez az ÉN életem ! Köszönöm ,hogy törődsz velem , tényleg ,de nem érthetsz! Ez a saját gondom .