Vége a "depressziós " elmélyüléses korszakomnak . Azt hiszem újult erővel tekintek mindenre ami él és mozog. Persze maradtak nyomok amik még kissé visszahúznak a sötétbe , de mindenre úgy tekintek ,hogy egy újabb lehetőség rejlik benne. Persze valahogy azt súgja az ösztönöm ,jobb ha magamba költözöm ,de nem adom fel mert elég erős vagyok ahhoz ,hogy tudjam mi jó nekem és ezt kövessem .
Éreztétek már úgy ,hogy le vagy kötve ,de még is megtalál az az ember aki kioldhatja a kötelet ,ami nem enged ?!Nem akarod , hogy eloldozzon ,mert úgy érzed ,hogy akkor elgyengülsz.De idővel ,lassanként az a csomó lazul és te is elkezdesz sodródni. Erősnek akarsz látszani ,hogy úgy tűnjön uralod a helyzeted , de nem teszed .Gyengülsz és csak gyengülsz, és csak gyengülsz. De idővel már nem bánod! Úgy érzed ,hogy jó a döntésed ,de mi van ha még se ?! Elgyengülsz aztán mikor felerősödsz látod ,hogy ez semmi más csak egy fekete lamour. Semmi jelentősége ,de még is úgy érzed ,hogy ő kell neked, az a megmentő aki feloldott a kötél súlya alól . Annyira tökéletesnek érzed a helyzetet . Minden olyan tökéletesnek tűnik ! Mintha megtalálnád azt akit már rég elvesztettél .Rátalálnál arra amit mindig is kerestél. Fura újra ezekkel a szavakkal illetni valakit az életemben ,de ezt most ténylegesen teljesen másnak érzem .Olyan mint én !Teljesen az akire vágyom . Egyszerűen.. nem tudom .Nem találom a szavakat se vele kapcsolatosan . Mintha ,már akaratom ellenére is a fejembe költözött volna. Eszembe jut nap mint nap , minden óra miden percében .Ott van a fejemben ! Nem ereszt! Azzal a kötéllel amivel felszabadított most magához láncolt. De valamiért nem is akarom ,hogy eloldozzon. Most jó ! Olyan mintha csak ez az egy ember kellett volna a boldogságomhoz. Persze ez nem igaz ,de egyszerűen annyira varázslatos ez a helyzet . De mi van ha ezt csak én érzem így ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése