Miért kínzol, te gyötrő fájdalom ?!

Sziasztok ! 

Rettenetesen vicces a mostani helyzetem . El sem tudom nektek magyarázni ,hogy pontosan mit is érzek most vagy egyáltalán mi jár a fejemben az elmúlt napokban . Ugye csalódások és vágyakozások hada lendített támadást ellene ,de próbálok mindenből győztesen kikerülni. A nagy szerelmi csalódásommal még mindig hadban állok , egyszerűen egyik fél sem tudja fellengetni azt az átkozott fehér béke zászlót. Miért van ez ?! Miért kell ez ?! 
Éjszakánként nem tudok aludni ,mert csak ez bánt ,mert csak erre tudok gondolni ,mert  nem hagy nyugodni .Minden éjszaka könnyes szemmel lep meg az álom.Gondolataim csak e körül tudnak keringeni. Nem megy nekem ez a feledés,ez az ellentmondás.Próbálom halogatni , próbálom elhessegetni a gondolataimat , próbálom nem győzködni magam. Mindent megpróbáltam! Semmi nem használ, semmi nem kedvez! Még ott él bennem a remény apró tüze, még lángol és akármilyen vízzuhataggal is próbálok rá lesújtani,de nem alszik. Nem nyugszik míg nem tesz tönkre, míg bele nem égeti szívembe örökké : " Rossz úton jártál ,de nem hagytad el! Most bűnhődj!". Tudjátok , ha belegondolok most mit is érzek ,akkor ez a legideillőbb :" Ha ez a szívem ,hát röhögnöm kell!". Hát, nem ide illő ?! Az a fájdalom ami belülről éget már napok óta, leírhatatlan . Próbálom nem mutatni a körülöttem lévő emberek felé ,próbálok erős lenni és mást mutatni mint amit valójában érzek,de nem megy. Blogolás közben mindig őszinte leszek,és akárhogy is akarnám meghazuttolni magam ,nem megy.Fáj és kész! Bár erős vagyok ,még is mintha karctűvel vésték volna belém ezt a "szerelmet".Nem tudom lecsiszolni ,lefaragni vagy eltüntetni. Ott marad és kész! Mit tehetnék ?! Elmúlik , vagy mi lesz már ?! SZABADÍTSON MEG VALAKI!Vannak erős emberek , nagyon nagyon  kevesen ,de ott vannak .Én most kilépek soraikból , de ha még visszavárnak az idő múlásával szívesen visszalépek közéjük. Csak várjatok , kérlek titeket, míg túlesem ezen! Ígérem nem tart soká! Csak még egy kis idő.Csak egy kevéske kis idő!Csak ennyire van szükségem és elhagynak ezek a bús gondolatok. Csak oltsam el azt az átkozott tüzet minek füstje megmérgez!