Elolvastam az egyik barátom blogját . Egy nagyon jó barátom blogját .
És felnyitotta a szememet arra ,hogy a barátok jönnek mennek , a fiúk jönnek mennek , és tudjátok mi az örök ?! Mi magunk ! Csak mi maradunk meg abból akik valaha voltunk, vagy leszünk . Csak mi maradunk magunk mellett a bajban , a bánatban , a csalódásban .
Ez alatt a fél év alatt temérdek barátomat elvesztettem ,de egyik miatt sem búslakodtam túl sokáig , mert rengeteg új barátot szereztem. Elsőként elveszítettem Nórit (akiről már írtam , és a veszekedésünkről is említettem dolgokat) , az egyik legjobb és legigazibb barátomat . Aztán szereztem egy nagyon jó barátot , Ágit . Aki mindig mellettem áll , és mindig jót akar , de néha már túl sok , de nem hibáztatom érte . Aztán úgy érzem elveszítettem a másik Nórit majd Ritát , aztán sorban a régi társaságot . De "helyettük " jött Dia , Szimonetta , Bogi és még sorolhatnám . Persze egyik ember sem pótolhatja a másikat , de darabokat visszahozhatnak belőlük .
Végül arra jutottam , hogy persze mindig azt mondják ,hogy a "barát az örök" , de valahogy ebben csak a hazugságot látom .Ha egy olyan helyzet adódik amiben választani kell , vagy távol lenni egymástól ,már is megszakad ez a "nagy kötelék" köztetek és ő simán otthagy vagy fordítva .
Szerintem sokkal jobban jár az ember, ha megőrzi a barátait , de egyiket sem mondja vagy érzi a "legjobbnak" . Mert könnyen csalódhatsz ! Könnyen kihasználhatják ezt !
Csak bízni kell önmagunkban , és abban akik vagyunk vagy amik vagyunk .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése