Megígértem beszámolok a táborról , de azt hiszem mindenki el tud képzelni egy ilyen tábort. Túrázunk , nevetgélünk , beszélgetünk , együtt vagyunk. Nem hiszem ,hogy túl sokat tudnék mondani az életemnek erről a részéről. Lényeg a lényeg , hogy igazán jó volt és nagyon élveztem!
Kicsit aggódva álltam neki az útnak ,mert ezzel az "új kapcsolatommal" úgy éreztem sok emberrel szemben szítottam a tüzet ellenünk, de ebből semmi gond nem volt. Néha előkerült a kettőnk témája , de viszonylag ki tudtam húzni magamat a téma súlya alól!
Az a baj ,hogy megint félek ,hogy nagy hülyeséget csinálok . Hisz lassan szeptember és ...És én nem akarom itt hagyni őt! Nem akarok újra fájdalmat ! Azt az elviselhetetlen kényszer helyzetet amikor csak azon töprengsz ,hogy hogyan tovább ?! Miképp oldhatnád meg ,hogy a boldogságodhoz vezető kapuk kitáruljanak és átléphess rajta önfeledten , gondok nélkül ?! Hogy lehet ez ?! Miképp érezhetném azt ,hogy nem az elkövetkező egy hónapon túlra tekintsek ?! Csak ez jár a fejemben ,hogy : Szeptember = Fájdalom /Vég. Persze ez nem a halál, de egy időre rosszabb lesz a halálnál ! A halál minden elviselhetetlen fajtájánál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése