Küzdök ellened ,
Küzdök a világ ellen .
Látom a véres kést a szívedben .
Azt mondod a fehér por segít ,
Az éber álomból ,bába ként csitít .
Vannak szavak , melyek ki nem mondhatok .
Vannak gondolatok , melyek meg nem valósíthatók .
De a fájdalom soha nem múlik ,
Az igaz érzés, mindig ott bújik .
Tudom , hogy te is érzed amit én ,
Hogy ez soha nem lehet: te meg én !
De még mindig tart az álom ,
Az édeni csók ,az ajkadra mászott .
Démoni sikoly üti meg fülem ,
Szilánk ként szúrja szívem ,
S érzem a halál felvidít ,
Minden mást pusztítóan mámorít .
Talán elmész , de én maradok .
A fájdalom is és a panaszok .
Talán még látjuk egymást ,
De most viszlát!
Fájdalom üti az órát!
Ez a mogorva búcsúzás .
Danicsek F.
Danicsek F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése