Tudjátok , mi van ma ?! Fél éve halt meg Rosie . Nem akartam ezzel kezdeni , egy lájtos bevezetőt akartam írni és csak a végén gyászolni , de úgy gondoltam minek rizsázzak ?! Igazából persze ,nem sok mindent írhatok az ügyről!Minden részletét tudjátok az ezzel kapcsolatos fájdalmamnak. Nem is akarom sajnáltatni magamat, csak még is csak itt a megemlékezés ideje! Fél éve nem láttam ,és persze most magamra ordíthatnék ,hogy : TE HÜLYE, TÖBBET MÁR NEM IS FOGOD! De a remény hal meg utoljára, ahogy a "bölcselők" mondják. Amikor vissza emlékszem fél évvel ez elöttre és arra az elviselhetetlen fájdalomra ,amit akkor éreztem, egy világ dől össze bennem. Nincs olyan nap ,amikor ne jutna eszembe Rosie. Persze, nem azt mondom , hogy minden nap depis és elveszett vagyok e miatt ,de nagyon fáj még most is. Tudom ,hogy röhejes ,de mit tehetnék?! Nekem ő több volt mint egy kutya. Ő volt a mindenem, és kénytelen vagyok számon tartani mikor jött és mikor ment el az élők sorából . Fél év hosszú idő, és egész eddig nem beszéltem és írtam róla ,de ne haragudjatok meg , ezt most muszáj! Nem búcsúztam el tőle kellően ,ezért is legalább ma had írjak kedvemre róla! NAGYON HIÁNYZIK! Ennél többet nem is tudnék mondani. Ha vannak köztetek olyanok akik már éltek át ehhez hasonló fájdalmat ,tudják ,hogy ezt szavakkal nem lehet kifejezni, pedig biztosan sokan mondjátok ,hogy : DE AZ CSAK EGY KUTYA VOLT! - Nekem egyáltalán nem tűnt CSAK egy kutyának , nekem ő Rosie volt! Az én Rosiém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése