Bár nincs semmi mondani valóm , még is itt ülök a billentyűzet előtt arra késztetve ,hogy írjak nektek pár sort.
Szóval már javában folyik a nyár és egyre többet aggódom,hogy hogy fog sikerülni. Annyi tervem van , de nem tudom ,hogy mindet valóra tudom-e majd váltani! Rengeteg tábor áll még előttem , elvileg , de augusztusban úgy tűnik az egész hónapot Angliában töltöm. Lehet repesnem kéne az örömtől ,de valahogy még se megy. Úgy gondolom ,hogy ez az utolsó nyaram ,arra , hogy azokkal az emberekkel legyek akikkel az utóbbi 8 évemet töltöttem. Úgy vélem ,hogy egy év múlva ilyenkor már senki nem fog emlékezni a másikra , nem fogjuk együtt tölteni a napokat ,nem hívjuk egymást a másikhoz , már nem keressük a régi barátokat. Az új iskola , az új közeg a hatalmába kerít és eltűnnek a régi emlékek a felszínről, a régi barátok túl távolinak tűnnek a találkozáshoz. Valahogy, ez után a nyár után minden megszűnni látszik! Egy új kezdet jöhet ,de egy régi korszak teljesen lezárul. Mi lesz ezek után?! Hogy fogom folytatni ?! Mi lesz az emlékeimmel ?! Mi lesz a barátaimmal ?! Mi lesz velem ?! Mi lesz velünk ?!
Csak erőt kell gyűjtenem , ugye ?! Mindig az előretekintésről hadoválok ,de most őszintén , úgy gondolom , nem tudok előre lépni! A régi kell! Az kéne ,de az elkövetkező is csábít. Igazán félelmetes ez a helyzet, de mindent túl kell élni! Mindenhez úgy kell hozzá állni ,hogy csak 20 másodperc bátorság kell, és túl vagy rajta! Pozitív hozzáállás , az kell most . Jó sok pozitív hozzáállás ! Csak előre és soha ne hátra! Maradjon is ez a mottó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése